Hét Krajcár Kiadó - Móricz Zsigmond Alapítvány

1989-ben, a forradalom 33. évfordulójára megjelent Móricz Zsigmond Kör antológiája, az Oly sok viszály után egyértelmuen jelezte a hagyományos magyar irodalom muveloinek, a Móricz Zsigmond Kör tagjainak szándékát: a széthullás ellen össze kellene fognunk… A hatalmak azonban nem az összefogást, hanem a bomlás folyamatait támogatták. A magyar nép és nemzet sorsára tekinto Móricz Kör írói is inkább csak szándékuk szerint lehettek egységesek. A Magyar Írószövetség széthullásának idoszakában már látszott, hogy ki-ki egyéni képességei-lehetoségei szerint mentheti-juttathatja el muveit az Olvasóhoz, ahogy lehet: a korábbiaknál is nehezebben. Saját forintjainak (krajcárjainak) összedobásával 1991-ben ötven író létrehozta a Móricz Zsigmond Alapítványt, s a magyar irodalom és a magyar írók többségi sorsának kifejezéseként megszületett a Hét Krajcár Kiadó, amely azóta is úgy keresi azokat a huncut krajcárokat, ahogy Móricz halhatatlan novellájának hosei keresték.
Személyes sorsom felöl nézve pedig úgy történt, hogy halni készülo atyai barátom, Tamási Lajos 1992 tavaszán (a jelenlétemben) átadta Varga Domokosnak a Hazatérés kéziratát. Így lett o, Varga Domokos a válogatott versek szerkesztoje, majd Cseres Tibor után a Móricz Kör elnöke, én pedig – Tamási 1992. november 23-án bekövetkezett halálával – botcsinálta kiadó. Lényegében ugyanakkor, 1993-ban lett útravalónkká a szépség és jóság könyve, A hét krajcár hasonmása. Névadónk tehát Móricz Zsigmond. Életem válságosra fordult idoszakában és azután is ok, barátaim segítettek: muveikkel életükben és holtukban munkát és kenyeret adtak és adnak nekem és szeretteimnek. Rájuk gondoltam, amikor így írtam Este címu versemben: „Legyen bármelyik / élo vagy halott / mindegyik ott van / ahol én vagyok // Amíg vagyok / nekem adják teremto életük / érett gyümölcseit. / Tolük kapok / munkát, kenyeret, / pénzt, gondolatot. / Általuk és velük / hétkrajcáros könyvekké / váltom szellemük…// Osz hajjal álmodnak / és dolgoznak nekünk / drága öregeink! / Én is viszem / vigyük tovább / a könyveik, fiam! / Álmodj velük és álmodj velem / virágozz édes nemzetem!”

Benke László